Primitív írásforma, bonyolult közlésre nem alkalmas. A gondolatok képek segítségével kerülnek rögzítésre, pl.: vadászat eseményeinek ábrázolása. Ilyen írásnak tekinthetők pl.: az egyiptomi hieroglifák, az azték írás, a magyar rovásírás, a Húsvét-szigeteken található fatáblák. Különböző anyagokat használnak íróanyagul:
Ugyanaz a rajz mindig ugyanazt a szót jelöli, a szó és kép kapcsolata rögzül, ez az írás kialakulásának kezdete. Minél többször kerülnek rögzítésre a képek, formájuk úgy egyszerűsödik, majd eltűnik a kép jellege, jellé válnak.
Egyiptomból került elő az első emlék, Kr.e. 4. évezred második feléből. Feltűnt rajta a képjegy, a szótagjegy és a betű is. Az egyiptomi írásban megtalálunk egy egész ábécét, mégis együtt használják e három elemet egészen Nagy Sándor hódításáig. Az írásrendszer 1000 jelből áll, melynek száma használatának hosszú ideje alatt hol nő, hol csökken, ez a változás azonban nem érinti az írás lényegét. Az írás iránya változó, melyet az író oly módon jelöl, hogy a jeleket szembefordítja az olvasóval. A rossette-i kövön található egyiptomi hieroglif írást Jean Francois Champollion fejtette meg, aki " a holt köveknek visszaadta a beszéd ajándékát ".
Különböző anyagokra különböző típusú írást használtak; épületekre, sírkamrákra díszírást véstek vagy festettek.
A folyóírást vagy népi-írást hivatalos feljegyzések készítésekor papirusztekercsen használták, melyre kákaszállal, később írónáddal vitték fel a jeleket. Az írástudók olyan köztiszteletben álló személyek voltak, akiknek külön hieroglif jelük volt. Egyiptomban az írnokság külön pálya volt, amelyre bárki jelentkezhetett. Az írás művelése tudományának elsajátítására létrehozott íróiskola a királyi udvarban került elhelyezésre. Az Egyiptomiak nagyon sokat írtak, ehhez sok papiruszra volt szükség, melyet nem csak saját felhasználásra készítettek, a világ más országait is ellátták vele.
Mezopotámia az ékírás hazája, melyet a sumér nép lakott. Az ékírás a képírásból fejlődött ki, Kr. e. 3100-ban Uruk városában jelent meg.
Meg kell említenem két férfiút, akiknek jelentős szerepük volt az ékírásos táblák megfejtésében: Georg Friedrich Grotefend, (helyettes tanár) és Henry Rawlinson, (katonatiszt) segítettek abban, hogy megismerhessük a sumér kultúrát.
Az ékírás íróanyaga a puha agyagtábla, melyre fa pálcikával rótták a jeleket. Négy alapformáját különböztetünk meg, az írás ezek kombinációjából alakult ki. Az idők során a jelek száma megsokszorozódik, idegen népek hatása is érvényesül. Kialakult a 113 szójegyből és értelmezőjegyből álló jelrendszer, Bábel és Assúr hatalmának virágkorában. Kezdetben az írás felülről lefelé, jobbról balra haladt, amely hamarosan változik, mert a puha agyagtáblán összenyomódik a már kész írás. Különböző méretű agyagtáblákat használnak 2,5x2 cm-től 37x22 cm-ig.
Régi írásrendszerünk 34 jelből állt, a türk írások családjába tartozott, különböző népek betűírásának használatával állt össze. Egyedi magyar jelek is találhatók voltak benne, az írás jobbról balra haladt, a szavak között kettőspont volt. A mássalhangzókat e-vel összekapcsolva ejtették ki (pl.: eb, ec, ed, ef).
| vissza |