Ebben a fejezetben a könyvtár intézményének fejlődését kísérhetjük figylemmel.
Egyiptom fővárosa Alexandria, az itt létrehozott Museion nem csak könyvtárként funkcionált, kulturális komplexum volt, itt gyűjtötték össze idegen kultúrák kincseit. Tudományos kutatások is folytak épületében, legálissá tették a boncolást, így jobban megismerhették az emberi testet. A középkori orvostudomány jórészt az alexandriai orvosok munkáján alapult. Az ókori kultúra magas színvonalú, mégis igen kevés emlék maradt az utókor számára. Ennek az lehet a magyarázata, hogy nem megfelelően tárolták a fáradságos munkával elkészített tekercseket, illetve a kódexek megjelenésekor úgy vélték, hogy ezekre már nincs szükség: átmásolás nélkül elpusztították, vagy eldobták azokat.
A kereszténység térhódítása során az alexandriai könyvtár a kereszténység kulturális központjává válik.
Könyveket a 11. század végéig szinte kizárólag rendházakban állítanak elő.
Az agyagtábla-könyveket ládákban, kosarakban helyezték el, melyekre keresőszavakat írtak, majd az edényeket állványra helyezték. Így kell elképzelnünk a kor könyvtárait, amelyek természetesen nem a közművelődést szolgálták. Az írás-olvasás tudományának elsajátítása keveseknek adatott meg. Az íródeák szerepe fontosabb volt, mint a szerzőé, a bonyolult írásrendszer elsajátítása sok időt és fáradtságot követelt. Az írómesteri pályára nők is léphettek (én meglepődtem ezen, hiszen a nők sok kultúrában alárendelt szerepet töltöttek/töltenek be), fő tevékenységük a pontos másolás. Szoros a kapcsolat a vallás, az oktatás és a könyvtár között, nagy templomi könyvtárak jöttek létre Babilon, Uruk valamint Assír városában. Az első "civil" gyűjtemény a ninivei királyi könyvtár volt a Kr.e. 3. évezredben. Ezt a könyvtárat Assur-bán-apli alapította, aki maga is tudós volt, össze kívánta gyűjteni a kor minden írásos anyagát, hogy megörökítse az utókor számára.
Ninivét Kr. e 670-ben elfoglalták a hódítók, a várost felégették. Ez a tűz volt megmentője Assur-bán-appli könyvtárának, az agyagtáblák ugyanis nem pusztultak el, hanem cseréppé alakultak, jelentős kultúrtörténeti emléket hagyva az utókor számára. A megmaradt agyagtáblákat ma a British Múzeumban őrzik.
Görögországban is létrejöttek könyvtárak udvari intézményként (alexandriai mintára komplexumot alkotva), a királyi palotavárosban Brukleioszban. A könyvtárban 100 ember dolgozott: ők tudósok, könyvtárosok, másolók voltak, feladatuk a szellemi termékek összegyűjtése. A könyvtárban dolgozó tudósok feladata sokrétű, nemcsak saját tudományuknak éltek, minden tudományágban jártasnak kellett lenniük, mert egy rosszul lemásolt szó meghamisíthatta az eredeti munkát, feltevést. Egy megrongálódott tekercs lemásolása olyan feladatot jelentett, mint ma egy adott mű javított, kritikai kiadásának elkészítése. A könyvtár használata sok tekintetben más volt, mint napjainkban. A raktárban készültek a másolatok itt lehetett kutatómunkát is folytatni. Oszlopcsarnokok, dísztermek szolgáltak olvasóhelyül, itt hangosan szavalhattak, felolvashattak művekből. Ennek magyarázata, hogy az ismeretek továbbadása a tanítás évezredeken át élőszó által történt.
Következőképpen kell elképzelnünk az akkori könyvtárakat:
Az oszlopok és a padló márványból készült, a mennyezett gazdagon aranyozott, a festés tarka színű.
A fenti képeket az épületek méreteinek érzékeltetésére tettem ide, a leírás alapján könnyen el tudjuk képzelni, milyen hatalmas építmények voltak a görög könyvtárak.
A 4. században Rómának 28 nyilvános könyvtára volt. A népvándorlás, a kereszténység elterjedése, a háborúk és a járványok megállították a könyv –és könyvtárügy fejlődését, az antik kultúra terjedését. Az írás hosszú időre az egyház fennhatósága alá került. Elsősorban a hit terjesztését szolgáló műveket állítanak elő, a tudományok terjesztése másodlagos szempont. Klastromokban készülnek a könyvek, a szerzetesek számára a könyvkészítés kötelesség. Jól felszerelt, világos műhelyekben végzik munkájukat. A kódexek előállításával kapcsolatos munka jól szervezett, a különböző feladatokat más-más szerzetes végzi. A másolás fáradságos munka, néha évekig tart, míg egy mű elkészül. Az írás a középkorban ki sem tette a lábát a kolostorokból. Írni csak a papok tudtak, mert nekik volt e tudásra szükségük. Az egyház határozta meg, hogy mely művek készíthetők el.
Mátyás humanista gondolkodó volt, királyi könyvtárat hozott létre, a Bibliotheca Corviniana-t. Miután feleségül vette Aragóniai Beatrixet, udvari kapcsolatai kiterjedtek, az olasz reneszánsz meghonosodott hazánkban is. Könyvtárába Firenzéből hozatott könyvtárost, gyűjteményének jelentős részét kódexek és néhány nyomtatott könyv tette ki. Könyvállományának ma csupán 10%-a ismeretes, melynek összetételéből arra következtethetünk, hogy az eredeti gyűjtemény jelentős részben filozófiai, történelmi, szépirodalmi, csillagászati, hadtudományi és építészeti munkákból állt. Az 1470-es évet megelőzően készült kódexek szerényebb kivitelűek, az azt követően készültek –itáliai hatásra– egyedi tervezésű műalkotások. A könyvek polcokon, és az alattuk található szekrényekben fektetve voltak elhelyezve. Az állványokra arany díszítés került, eléjük pedig bársonyfüggöny, utóbbi a kódexek portól való megvédése érdekében. A könyveket tudományágak szerint csoportosították, s e gyűjteményt Európa leghíresebb könyvtárának tartották. 2000-2500 kötetet tartalmazott. Mátyás halála után a gyűjtemény szétzilálódott. Mára kb. 216 hiteles Corvina maradt, Magyarországon mindössze 53 darabot őriznek az Országos Széchényi Könyvtárban. A világ 16 országa 43 városának 47 könyvtárában találhatók meg a Corvina-kódexek. Mátyás király idejében hazánkban is virágzik a könyvgyűjtés, a királyi könyvtár gyűjteménye igen gazdag mind egyházi, mind világi tartalmú művekben. Az Országos Széchényi Könyvtárban ma is megnézhetjük Mátyás eredeti kódexeit. A könyvek témáját tekintve egyházi, klasszikus művek, és tudományos jellegű (orvostani, földrajzi, építészeti, számtani), melyek főként Mátyás életében íródtak (ami nem volt kis teljesítmény, annak figyelembevételével, hogy a kódexkészítés milyen hosszantartó és fáradságos munka volt). A kódex, amilyen gyorsan született, olyan hamar el is pusztult. Mátyás 1490-ben bekövetkezett halála után felesége, Beatrix visszatért hazájába a Corvinák jelentős részével. Számos darab került török kézre, töredék része maradt csak fenn a világ több országában. Mátyás Buda-várban lévő könyvtára a vár első emeletén kapott helyet, egy előcsarnokból és két teremből állt. A görög és a latin műveket elkülönítve kezelték (görög-latin kettős tagolás). Az idők folyamán azonban egyre nagyobb igény jelentkezett az egyetemes, világi tudás iránt. A középkor végén először a Németalföldön egy vallásos közösség, díj ellenében bárkinek másolt könyvet.
Megszületnek az iskolai könyvtárak, és a nyomtatásnak köszönhetően most már a kevésbé tehetőseknek is módjukban áll a könyvekhez hozzájutni, kialakulnak a polgári gyűjtemények.
A 17. század végén néhány németországi könyvtárban bevezetik a kötelespéldány szolgáltatást. Ez azt jelenti, hogy az országban megjelenő minden kiadványból meghatározott számú példányt be kell szolgáltatni a kijelölt könyvtárak számára. Az ily módon megsokasodott könyvek raktározása gondot jelentett, ezért változtatások bevezetésére volt szükség. A pultokat polcokká alakították a padlótól a mennyezetig, a könyveket talpra állították, és egymás mellett helyezték el. Ez csak ideig-óráig jelentett megoldást. Később raktározásra alkalmas polcsorokkal rendezték be a könyvtárakat. A magasan lévő könyvek használhatósága érdekében galériát építettek. A 18. század végére kialakult az előző századoktól eltérően a könyv visszafogott díszítettsége, melyet az a gondolat indított el, hogy a mondanivaló ékesítse a könyvet.
1802-ben gróf Széchényi Ferenc megalapítja a Magyar Nemzeti Könyvtárat, mely ma Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) néven működik. Minden Magyarországon működő kiadó az általa előállított művekből 2 példányt köteles ingyenesen átadni a könyvtárnak. Az OSZK Hungaricum-okat gyűjt, mindent ami: Magyarországon megjelent, magyar szerző által előállított (itthon és külföldön, Magyarországról szól vagy magyar vonatkozása van.
A tanulás mellett essék szó a szórakozásról, a szabadidő eltöltéséről. Az alábbiakban olyan programokról szólok, amelyeket közművelődési könyvtárakban vagy azokon keresztül érhettek el. Én a fővárosban élek, az itteni könyvtárak gyermekprogramjait ismerem. Azt gondolom, hogy a vidéki könyvtárakban is találhattok ezekhez hasonló szabadidős foglalkozásokat:
A rendszerezés komoly feladat, gondoljunk bele, hogy saját gyűjteményünk rendszerezés nélkül csak egy könyvhalmaz, melyből a keresett darabot igen nehezen tudjuk megtalálni.
Már az ókorban látták a rendszerezés fontosságát, ezért már akkor csoportosították a műveket.
Azóta többféle módszert dolgoztak ki annak érdekében, hogy az információk könnyen és gyorsan visszakereshetők
legyenek. Magyarországon jelenleg a Dewey-féle Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) a leginkább elterjedt,
a szakirodalom csoportosítására használják.
A tudományágakat kilenc csoportra osztja:
A szépirodalom szerző szerinti betűrendben kerül besorolásra.
Úgy jutunk az általános meghatározástól a speciális felé, ahogyan a természettudományoktól a kombinatorikához érünk el.
| Az információ-visszakeresés a hálózatba kapcsolt számítógépek megjelenése előtt katalógusok segítségével történt. Különböző szempontok szerint csoportosított katalóguscédulák biztosították egy adott mű visszakereshetőségét. A cédulákon szerepelt: a mű szerzője, címe, a mű létrehozásában közreműködők pl. illusztrátor, fotós, stb.),kiadója, a kiadás éve, a mű formai jellemzői (pl.: méret, oldalszám, melléklet, stb.), a mű témája tárgyszóval és ETO jelzettel megjelölve. Az így elkészített katalóguscédulákat sokszorosították, és annyiszor kerültek besorolásra, ahány szempontot a katalóguscédulán megjelöltek. Ilyen és ehhez hasonló szekrényekben tárolták a cédulákat. | 
|
Az előző évszázadokban is fontos volt az írásos anyagok számbavétele, de a gépi nyomtatás feltalálása után a könyvek számának megsokszorozódásával még inkább kívánatossá vált az egyetemes- és szakbibliográfiák elkészítése. Összegyűjtésre kerülnek valamilyen szempont szerint (pl. tudományos kiadványok) a megjelent művek, amit rendszeresen frissíteni kell. A nemzetközi könyvtárügyi szervezet célul tűzte ki az egyetemes bibliográfia elkészítését, ami nagyon nehéz feladat. A szervezethez tartozó minden ország vállalta az ott megjelent kiadványok regisztrálását, és azok egy dokumentumban való összegyűjtését. A könyvek végén is találsz bibliográfiát, melyből megtudhatod, mely írások foglalkoznak még az adott témával.
A nyomtatott könyv nagy fejlődésen, átalakuláson ment keresztül, míg elérte mai formáját. Folyamatosan változik a címlap, a tagolás, az illusztráció. Megjelennek a fotók, változik a díszítettség mértéke. Az európai forradalmak alatt is töretlenül új-és új célközönséget találva kerülnek ki a nyomdákból a kiadványok.
Szabályozott, természetes szavak, melyek kifejezik egy-egy dokumentum tartalmát, egymással logikai kapcsolatban vannak.
Írok egy példát a könnyebb megérthetőség kedvéért.
LÓTENYÉSZTÉS az
ÁLLATTENYÉSZTÉS része, a
MÉNES a LÓTENYÉSZTÉS-hez kapcsolódó fogalom, a
LOVASSPORT szintén a LÓTENYÉSZTÉS-hez kapcsolódó fogalom.
Minden szóhoz találsz kapcsolódó szavakat pl: a MÉNES-hez a LÓ, a LOVASSPORT-hoz a SPORT. A közöttük lévő logikai kapcsolatot is könnyen felfedezheted. Egy nagyon hosszú szóláncot lehet kirakni belőlük.
Látogass el a következő oldalra, itt igazán hosszú szóláncot találsz! OSZK TEZAURUSZ
| vissza az oldal tetejére |